1
Ἀγαθὸν τὸ ἐξομολογεῖσθαι τῷ Κυρίῳ καὶ ψάλλειν τῷ ὀνόματί σου, Ὕψιστε
È bello rendere grazie al Signore e cantare al tuo nome, o Altissimo
Tov lehodot l'Adonai...
2
τοῦ ἀναγγέλλειν τὸ πρωΐ τὸ ἔλεός σου καὶ τὴν ἀλήθειάν σου κατὰ νύκτα
annunciare al mattino il tuo amore, la tua fedeltà lungo la notte
3
ἐν δεκαχόρδῳ ψαλτηρίῳ μετ᾿ ᾠδῆς ἐν κιθάρᾳ
sulle dieci corde e sull'arpa, con arie sulla cetra
4
ὅτι εὔφρανάς με, Κύριε, ἐν τῷ ποιήματί σου, καὶ ἐν τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν σου ἀγαλλιάσομαι
Perché mi dai gioia, Signore, con le tue meraviglie, esulto per l'opera delle tue mani
5
ὡς ἐμεγαλύνθη τὰ ἔργα σου, Κύριε· σφόδρα ἐβαθύνθησαν οἱ διαλογισμοί σου
Come sono grandi le tue opere, Signore, quanto profondi i tuoi pensieri!
6
ἀνὴρ ἄφρων οὐ γνώσεται, καὶ ἀσύνετος οὐ συνήσει ταῦτα
L'uomo insensato non li conosce e lo stolto non li capisce
7
ἐν τῷ ἀνατεῖλαι τοὺς ἁμαρτωλοὺς ὡς χόρτον καὶ διέκυψαν πάντες οἱ ἐργαζόμενοι τὴν ἀνομίαν, ὅπως ἂν ἐξολοθρευθῶσιν εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος
se i malvagi spuntano come l'erba e fioriscono tutti i malfattori, è solo per la loro eterna rovina
8
σὺ δὲ Ὕψιστος εἰς τὸν αἰῶνα, Κύριε
Ma tu, o Signore, sei l'eccelso per sempre
9
ὅτι ἰδοὺ οἱ ἐχθροί σου, Κύριε, ὅτι ἰδοὺ οἱ ἐχθροί σου ἀπολοῦνται, καὶ διασκορπισθήσονται πάντες οἱ ἐργαζόμενοι τὴν ἀνομίαν
Ecco, i tuoi nemici, o Signore, i tuoi nemici, ecco, periranno, saranno dispersi tutti i malfattori
10
καὶ ὑψωθήσεται ὡς μονοκέρωτος τὸ κέρας μου καὶ τὸ γῆράς μου ἐν ἐλαίῳ πίονι
Tu mi doni la forza di un bufalo, mi hai cosparso di olio splendente